ZBIG

A „kolléga és nagy rivális” Henry Kissinger munkásságáról könyvtárgyi irodalom jelent meg, semmi sem indokolja, hogy ennyire mellőzzünk egy olyan életutat, amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré. Brzezinski azonban nem foglalkozott saját személyének a menedzselésével. Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll. Az elsőben azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik. A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket. A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzeziski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást. Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról. A kötet bevezetőjét Charles Gati írta, ő maga válogatta a tanulmányokat, és ő kérte fel a szerzőket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus vagy Adam Garfinkle, a The American Interest alapító főszerkesztője, aki a The National Interestet is szerkesztette korábban, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. A könyv előszavát pedig az a Jimmy Carter írta, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be