Utójáték

2009 telén, tíz év házasság után Rachel Cusk házassága véget ért. Az ezt követő időszakban addigi élete darabokra hullott.
Az Utójáték annak a veszélyes belső útnak a története, amelynek során a szerző-narrátor egyedülálló nőként újradefiniálja önmagát, és újfajta családi életet teremt két lánya számára. Miközben mindent megtesz azért, hogy lányainak „normális” életet biztosítson, egyre inkább azzal szembesül, hogy semmi sem tűnik többé normálisnak. És bár egyedülálló anyaként kiszolgáltatottá válik a kéretlen tanácsoknak, a társadalmi kirekesztettségnek és az igazodási pontot nyújtó biztos tekintély széthullásának, korábban ismeretlen erőforrásokat és szabadságot fedez fel önmagában.
Az Utójáték kivételes erejű, őszinte és kérlelhetetlen számvetés a család felbomlásáról és arról a ritkán megírt útról, amely a széthullást követő káoszból lassan egy új rend lehetőségéig vezet

„Felvillanyoz a táj előzékeny szépsége és az az erőteljes, mégis illékony, oly nehezen érthető és igazolható érzés, hogy kiszabadultunk valamiféle tekintély szorításából, és szabadok vagyunk. Ezt a tekintélyt nem a férjemmel azonosítom, hanem magával a házassággal; és a szabadság e pillanataiban úgy érzem, a férjem éppúgy szenvedett tőle, mint én magam; szinte úgy érzem, besorozhatnám a saját szökésembe, hogy újra találkozzunk a nem-házasságban, ahol mindketten szabadok vagyunk.”

Rachel Cusk a Körvonal-trilógia, a Femina-díjas A vendégház, a Goldsmiths-könyvdíjat nyert Parádé szerzője. Guggenheim-ösztöndíjas, a 2024-es olasz Malaparte-díj kitüntetettje, a francia Művészetek és Irodalom Rendjének lovagja. Párizsban él. Az Utójáték 2012-ben megjelent nagy port kavaró memoárja.