Márai ​Sándor naplóinak XVII. kötete az 1978–1981-es időszakot öleli fel, amelyet ideiglenesség, átmenetiség, állandó úton levés határozott meg: Amerikából Európába, Salernóba, és onnan vissza; helyet, utolsó otthonukat keresték feleségével. Európa ekkor már csak „idegen ismerősség” számára, Amerika jelenti az „ismerős idegenséget”, az óceán, a tágasság, a „nagyvilági táj” perspektíváját, végül San Diego lesz fizikailag beszűkülő életük színtere. Legotthonosabban azonban, ahogy többször is le...