Keserű, keserű

1938, Alsó-Szilézia, Porosz Szabadállam. Berta, a falusi hentes lánya találkozik titokzatos szerelmével, és arról álmodik, hogy Prágába szöknek. Amikor apja elzárja előle a menekülés útját, jóvátehetetlen tettre szánja el magát. Lánya, Barbara a háborúban anya nélkül nő fel, és olyan biztos kézzel bánik a késekkel, amit csak az érthet, aki volt már tiszta szívből dühös egy férfira. Violetta szerelmekben, botrányokban és új külsőkben keresi azt az életet, amelyet élhetett volna... Berta döntésének következményei négy nőnemzedéken át visszhangzanak.
Évtizedekkel később dédunokája, Kalina visszatér az elhagyott házba, hogy összerakja a család szétszóródott történetét. Intim és látomásos nyomozása során szerelmek, vágyak, bűnök és elhallgatott titkok bukkannak napvilágra. Családtörténetük férfi alakú lyukakkal van tele, és míg a férfiak eltűnnek, elmenekülnek vagy meghalnak, a nők dacolnak a sorsukkal és mindig újrakezdik.
Miközben az egymást váltó nemzedékek során a német falvakból lengyel települések lesznek, megváltozhat-e az, amit egyik nemzedék a másikra hagy? Joanna Bator regénye a női szabadságvágy, az örökölt düh és a makacs életösztön története. Briliáns próza, amely egyszerre kegyetlen és gyengéd, érzéki és groteszk. Hetven évet átívelő történet maró humorral és sötét képzelettel elbeszélve.

Joanna Bator Wałbrzychban született 1968-ban, Alsó-Sziléziában. Író, esszéista és kultúrakutató, Wrocławban kulturális tanulmányokat folytatott, majd a Lengyel Tudományos Akadémián szerzett filozófiai doktori fokozatot. Éveken át kutatott Japánban, és rendszeresen publikált a lengyel sajtóban. A kortárs lengyel és európai irodalom egyik legeredetibb hangjaként tartják számon. A nemzetközi áttörést a Homokhegy című regénye hozta el számára, majd Szinte éjsötét című regényéért 2013-ban Nike-díjat, 2024-ben pedig életművéért az Osztrák Állami Díjat kapott.
Bator íróként az egész világot beutazta, regényei mégis újra meg újra visszatérnek szülőföldjére, Alsó-Szilézia egymásra rétegződő történetei és nyugtalanító emlékei közé. Prózájában a családi titkok és a női sorsok összefonódnak a történelemmel. Világában a realizmus látomásokkal és sötét mesékkel keveredik, stílusát groteszk humor teszi élessé. Ritkán írnak ilyen szenvedéllyel és kíméletlen pontossággal a vágyról és a szabadságról, de legfőképp azokról az emberekről, akik a veszteségeik ellenére sem mondanak le egy másik élet lehetőségéről.