Grand Hotel Hungária

„– Öregen is kellek?
– Hogy? – dörmögte a franciaágy.
– Arra feleljen, kellek-e, ha megvénülök? – ismételte, majd egy szénfekete ceruzával kontúrt rajzolt a szemei köré.
– Harminc se vagy, mit macerálsz? – krákogta kedvetlenül a dunyha, majd egy szőrös vádli nyúlt ki alóla. Mimi a tükörben leste az edzett férfilábat. Nem csoda, hogy a régi hellének odáig voltak e látványért. Nem sokat konyított a szobrászművészethez, de feltűnt neki, hogy a kőből való ókori férfiak egytől egyig kimunkált vádlival büszkélkedhettek, miként az a Dávid.
– Huszonhárom vagyok, Miklós. Két éve mondom, lesz szíves megjegyezni.”

Egy (majdnem) legendás ékszerrablás krónikája

Tulipán Miklós könnyűvérű kalandor, aki a lelkét is eladná egy jó tréfáért. Látszólag nem akar mást az élettől, mint finom borokat, szép nőket és mindenre kapható cimborákat. A múlt egy sötét fejezete azonban nem hagyja nyugodni: imádott bátyja sok évvel azelőtti haláláért Babó Emilt, a gátlástalan ügyvédet okolja, aki azóta a fényűző Grand Hotel Hungária direktora lett. Mikor a szállodában estélyt rendeznek, ahol Mária Valéria osztrák főhercegnő káprázatos ékszereket készül bemutatni, Miklós úgy érzi, végre eljött a bosszú órája, és elkezd tettestársakat gyűjteni maga köré…

Huszti Gergely új regényében megelevenedik a századforduló karneváli forgataga: ledér színésznőcskék és büszke főúri dámák, ambiciózus londinerek és mindenre elszánt politikusok, kétbalkezes detektívek és még kétbalkezesebb tolvajok adják egymásnak a szálloda polírozott kilincseit, miközben kibontakozik egy rejtői humorú történet, amely elgondolkoztatja az olvasót: vajon mi változott azóta a botcsinálta szélhámosok és a jég hátán is megélő ügyeskedők országában?