A „magánélet”-sorozat következő darabja ezúttal az egykor nálunk is olyannyira kedvelt latin-amerikai „szabadsághőst” mutatja be. Vagy inkább leplezi le..? Akik elolvassák, már messze nem fogják annyira pozitív hősnek találni Guevarát, mint addig. Az olvasók értesülnek a kubai rendszer kulisszatitkairól és Fidel Castro súlyos bűneiről is.

Sajdik ​Ferenc ceruzája (tustolla) elindul a papír fehér mezején, és a huncut vonalak egyszer csak feltárják az ezernyolcszázas évek világát, régi ficsúrokat és dámákat, silbakoló katonákat, csalfa kisasszonyokat, csepűrágókat és jeles uraságokat, literátor nagyságokat, kaszinózó tisztecskéket, mord magisztereket, rakoncátlan diákokat, kávéházakat és báltermeket, a Vácra pöfögő vasutat… És ebben a világban a hol itt, hol ott felbukkanó költőt.A kétszáz évvel ezelőtt született Petőfi Sándort....

„E ​regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben.

Az osztrák császárné és magyar királyné viharos életét bemutató könyv párhuzamos életrajzként ábrázolja, hogyan közeledik egymáshoz Andrássy Gyula – a későbbi nagy szerelem – és egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista merénylő – a királyné gyilkosa – sorsa Erzsébetéhez.