Egy képen sem voltál rajta

Hol találkozik a felnőttek és a gyerekek világa? Jelen esetben egy nemi erőszaknál. Negyedóra és felnőttél, visszavonhatatlanul. Mert a világon minden megváltozik egy nyolcadikos lányban, ha erőszakkal veszik el a szüzességét.
A mindent meghatározó két férfi: a jóképű, fiatal srác, akit nem érdekelt, hogy Laura nemet mond - majd 10 évvel később a második, aki visszaadta a lány élni akarását.
Olyan az igazi szerelem, szeretet, amilyennek a filmekben látjuk? Egészséges, fiatal emberek, előttük hatalmas jövővel? Vagy van másféle is? Igazi, mély és odaadó - két egészen eltérő korú ember közt?


„Irtó nehéz volt eljátszani a színjátékot előtted, amikor megtudtam, hogy beteg vagy. Mert abban a pillanatban már nem akartam őt. El sem tudja senki képzelni, milyen érzés teljesen üresen, szomorúan ülni, miközben egy baba rugdos odabenn.
Néha úgy éreztem, olyan szomorú vagyok, hogy megáll a szívem. Néhány hónapom volt arra, hogy a semmiből tervet csináljak, Fanni miatt. Ha engem kérdezel, legszívesebben lefeküdtem volna melléd, és meghalok veled együtt.
Mivel nem láttam Fanni arcát, el kellett képzelnem őt. Egészen másnak hittem, mint amilyen valójában. Kitaláltam neki egy arcot, egy fület, és rajzokat készítettem - ezek voltak a terveim. Magamat rajzoltam oda, amint babakocsit tolok, arcom derűs. Te egy képen sem voltál rajta, nem lehettél. Ezekből a kockákból raktam össze napról napra a tervemet, miszerint életben maradok és anyja leszek a lányunknak.
Aztán elmentél. Kegyetlen volt, elviselhetetlen a gondolat, ezért nem bírtam felvenni a telefont, hogy szóljak a kórháznak, jöhetnek érted. A testedért. Csak feküdtem ott, és vártam egyetlen, apró dobbanásra, egy picike jelre, hogy még élsz. Közben igyekeztem az agyamba vésni, hogy már nem vagy ott - aki te voltál, a vicceid, a gyengédséged meg a logikád valahová elpárolgott egy pillanatban, amit halálnak hívnak.
És amikor meghaltál, már csak egyetlen dolgot akartam: hogy akarjam ot.

Nem azzal foglalkozik a regény, hogy mi történt Laurával azon a bizonyos estén a tóparton. Anatómiai pontossággal elemzi azt, ami ezután történt – benne. Abban a tíz évben, amikor a szülei nem értették a lányuk viselkedését és haragudni kezdtek rá. Mert ahogy egy szerelem elmúlhat, úgy elmúlhat az is, hogy két ember szereti a gyerekét. A tíz évről szól, amikor nem azt érezte, hogy ő megváltozott, hanem azt, hogy a világ lett más körülötte. Minden és mindenki idegen lett. Arra, amit Laura szemében láttak, senkinek nem volt szüksége.