Az örökké rövid története

„A testem már nem hozzám tartozott, automatikusan működésbe lépett az izom memóriája, mintha százmillió éve pózoltam volna így. Már hosszú évek óta álarcot viseltem, műszempillából, sminkből, rajzolt vonalakból. Minden vonal összhangban volt a másik vonallal. Ennyi a szépség.

Szív alakú arc, zöld szem – az a fajta zöld, amelyikbe hol szürke, hol kék vegyül. Hosszúkás, fehér kéz. Százhúsz centiméteres láb. Ezt tudtam felmutatni előlépve a tömegből, a névtelenségből, ez volt bennem a rendkívüli. Nyugodtan álltam, és tűrtem, hogy nézzenek a New York-i műteremben. Nem engem néztek. Nem rólam volt szó.

Az a Kardos Sára, aki a kaposvári tiszti lakótelepről elindult, csak távolról emlékeztetett arra a Sarah-ra, aki most itt állt a kamera előtt. Tündérmesébe illő átváltozás ez. Néhány év leforgása alatt a lány, aki sohasem nevetett, és mindenből gondot csinált, a szó szoros értelmében kivetkőzött magából, lelke lehullott a padlóra, és előlépett az új, laza manöken, aki kihívóan méregeti a világot.

Ötven kilogramm elsőrendű hús. Túlságosan későn értettem meg, hogy nemcsak a testet kívánják, amely ilyen nyakatekert helyzetben kelleti magát, hanem azt is, ami a test mögött van: a sorsát, az érzéseit, a titkait.”

„Vajon mennyire határozza meg a személyes szabadságunkat, döntéseinket, a sorsunkat, hogy hova, mikor, milyen háttérrel születünk? Kerestem a választ kordokumentumokban, beszéltem kortársakkal, gyűjtögettem egy száguldó élet kimerevített pillanatait. Volt, aki így emlékezett, volt, aki úgy – a legenda ilyen.” – Vass Virág Az örökké rövid történetéről

Az örökké talán abban a forró évben kezdődött, amikor Szolzsenyicint kitoloncolták a Szovjetunióból, Nixon belebukott a Watergate-botrányba, és az Abba együttes Waterloo című dalával megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált. És Kardos Sára, a dunántúli katonatiszt szépséges lánya a helyi ruhagyárban vállal nyári munkát. Ekkor még nem sejti, hogy hamarosan gyökeresen megváltozik az élete, kiszabadul a katonás fegyelemből, ki a vasfüggöny mögül, és elindul egy kifutón, amely messzire, Párizsba, New Yorkba vezeti. Ez a kifutó a sorsa volt…

Az örökké rövid történetét a Kádár-korszak egyik legsikeresebb manökenjének rendkívüli életútja ihlette, amelyet beárnyékolt a történelem és a hidegháború komor valósága. A regény bepillantást enged a hetvenes-nyolcvanas évek szocialista és nemzetközi divatvilágának kulisszatitkaiba és pezsgő mindennapjaiba.