A víz édes íze

„Landry örömmel járta a vidéket. Amire most vágyott, ami olyannyira megigézte, régen félelmet keltett benne: valahányszor megállt Prentiss-szel az erdő szélén a lenyugvó nap fényében, a fák sötétje lesben várakozó szörnynek tűnt, amely már rég kiszemelte magának, és most a jussát követeli. Prentiss vak volt erre a rettegésre, Landry pedig nem mondhatta el neki, hogy két világ van. És ez az új világ akár fel is falhatja őket, ahogy az anyjukat, Kicsi Jamest és Esthert, és aztán?
Ám kiderült, hogy nem minden lépés veszélyes. Az ismeretlen csak újabb tisztásokhoz és még több napfényhez vezetett, s végül megértette, hogy kevesebb a félnivaló, mint képzelte, és ez alighanem olyan igazság volt, amiben már régóta hinni akart - hogy minden veszedelemben ott rejlik a nyugalom csírája, és minden rosszban van valami jó. Mi mással lehetne magyarázni a világ kegyetlenségét, amikor némi öröm is akad: vasárnap délután figyelni, ahogy az anyjuk Kicsi James hegedűcincogtatását hallgatja, a friss, ropogós ágynemű, vagy a víz édes íze az ültetvényen végigdolgozott hosszú nap után.”

Csodálatos regény a szövetségről, amely örökre megváltoztatja két felszabadított rabszolga és egy georgiai farmer életét
Barack Obama egyik kedvenc könyve 2021-ben
Man Booker Díj-jelölés, 2021
Dylan Thomas-díj jelölés, 2021

Az amerikai polgárháború alkonyán uniós katonák vonulnak át Délen, Georgia államon, hogy az ültetvények rabszolgáinak tudtára adják: immár szabadok. Ám ez a szabadság a fehérek uralta társadalom romjai között születik meg, amely forrong a haragtól, és elszántan védi felsőbbrendűségét.
Két frissen felszabadult rabszolga, Prentiss és Landry egy helyi földműves, George Walker tanyáján keres menedéket. Északra készülnek, hogy felkutassák anyjukat, de nincs pénzük, és még sosem jártak az ültetvény határain túl. A jóravaló George és felesége, Isabelle megszánja őket, és munkát ad nekik. De a köztük létrejövő szövetséget és a kölcsönös bizalmat a helyi közösség képtelen megemészteni: baljós árnyak vetülnek minden erőfeszítésükre, miközben ők egy jobb, békésebb világ megteremtésén fáradoznak…
A víz édes íze őszintén és mély együttérzéssel mutatja be a polgárháború utáni Georgiát, és azt, hogy még a rasszizmus és az erőszak sem irthatja ki az emberséget. A remény az a hajtóerő, amely feledhetetlenné teszi Nathan Harris regényét – nem véletlenül választotta az Oprah Daily, a The Washington Post, a Time és a Boston Globe is 2021 legjobb regényévé.

„Harris karakterei sokrétűek, magával ragadóak és rendkívül jól kidolgozottak… Ahogy a történet újabb és újabb rétegei bontakoznak ki, Harris hihetetlen éleslátással tárja fel az egyéni indítékokat és szereplőinek sebezhetőséget, így leplezve le, kik is ők valójában, és mivé váltak… A bizonytalanság viharos időszakában Nathan Harris az emberiség túlélésre, együttérzésre és jóakaratra való képességére koncentrál, amely még a legsötétebb órában is megmutatkozik” – New York Journal of Books