A koronaőr második tévedése

„A becsületet csak egyszer lehet elveszteni.” Van, aki erre azt mondja majd neked, ahogy nekem is mondták: meghalni is csak egyszer lehet. Csakhogy nem mindegy, hogy a becsületed a tiéd-e még, amikor elkezdik rád lapátolni a földet.

1919 áprilisának végén Budapesten a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb. Wertheimer Miklós leszerelt főhadnagy a spanyolnáthából felgyógyulván aggasztó híreket hall a Szent Koronáról.

A Wertheimerekről mindenki tudja, hogy a Szent Korona adósai, ezért Miklós mindent megtesz, hogy a korona utolsó őrét meggyőzze: képes elhárítani a koronára és az országra leselkedő veszedelmet. Vakmerő tervének végrehajtásában testvére segítségét kéri. A két Wertheimer látja, hogy egyetlen esélyük az azonnali cselekvés: Miklós feleségét és két kisfiát hátrahagyva indul el, nyakában a bolsevik rendőrséggel, hogy küzdve árulással, halálos veszéllyel, puccsistákkal és szervizre szoruló repülőgépekkel, megmentse a koronát, amelyet a jelek szerint mindenki magára hagyott – azokat leszámítva, akik a legszörnyűbb sorsot szánták neki. Céljuknál pedig csak módszereik ördögibbek.

A trilógia a Szent Korona dokumentált viszontagságait meséli el a koronázási ékszer őrzését magára vállaló Wertheimer család három generációját követve. Időben előre és visszafelé haladva is olvasható: ha nem is teljesen más a története, de más az olvasata attól függően, hogy A másik szárnysegéddel vagy A korona ügynökével kezdjük-e.